Lélekemlő irodalom

Charlie Chaplin: Útmutató az élethez

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem.

Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam.

Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek.

Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek.

Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását.

Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban.

Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek – ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam.

Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem.

Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik.

Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált.

Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal.

Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek.

Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET!!!!

Gyakorlat

Elengedés

Időről időre érdemes feltenni magunknak a következő kérdéseket:

* Ki az, akivel összetartozónak érzed magad?

* Ki az, akivel valódi, élő, teremtő szövetségben vagy?

* Hol, melyik életterületen vagy kinek adod ki feleslegesen az energiádat?

* Hajlandó vagy-e magad mögött hagyni a hiábavaló áldozatokat, és mindazokat a kapcsolatokat, amik nem jelentenek számodra teremtő szövetséget?

* Mi kellene ahhoz, hogy a születéskori energiamintád, az az erő, aki valójában vagy visszatérjen az életedbe?

Végy a kezedbe egy szál vörös fonalat, és az elengedni kívánt helyzetre vagy személyre gondolva köss rá egy csomót, miközben ezt mondod:

„Köszönöm, hogy tapasztaltam és tanultam általad!”

Ezután viseld a fonalat a nyakadban másnapig. Amikor idejét érzed, akaszd le a nyakadból és, hogy fénnyé váljék, óvatosan égesd el!

Tudástár

Bántó energiák

Észrevetted-e már, hogy amikor valaki megítél téged, elvárásokat támaszt feléd vagy bántó módon viselkedik, az valójában nem rólad szól, hanem az illető saját bizonytalanságából ered? Az erős és magabiztos lelkeknek nincs szükségük arra, hogy támadjanak, vagy durván viselkedjenek.

Ami rólad szól, az a te reakciód egy ilyen helyzetben:

* Téged mi az, ami könnyen kibillent a stabilitásodból?

* Mennyire hat rád mások véleménye? Mennyire érzed magadénak mások ítéletét, képes vagy-e ezeket figyelmen kívül hagyni?

* Érezted-e már magad csodálatosnak akkor, amikor valakiből irigység áradt feléd?

* Mit kezdesz azzal, ha valaki félelemből, gyengeségből rádtámad egy helyzetben?

* Ha arra van szükség, meg tudod-e magad védeni anélkül, hogy te magad is durva légy?

Mindenkivel előfordulhat, hogy túlreagál dolgokat vagy szorult helyzetben olyan döntést hoz, amit nyugodtan végiggondolva nem tenne.

Nem mindig könnyű a középpontunkban maradni. Gyakorolni kell!

Mi kellene ahhoz, hogy megáldd azokat a helyzeteket, amiket nehéznek éltél meg? Hajlandó lennél-e itt és most egyszerűen elengedni a múltad terheit, akár az őszi fák a megsárgult leveleiket?

Tudástár

Fixálás

Hiedelmeink gyökere az a metakomment, melyet egy adott pillanatban egy adott dologról alkotunk valamely okból. Egy hirtelen jött gondolat, amiből aztán hajlamosak vagyunk ítéletet alkotni, majd általánosítani. A fixálás számomra olyan, mint maszkban lélegezni: a saját elhasznált levegődet beszívni újra és újra. Egyre kevésbé táplál, egyre inkább kimerít.

Volt perzselő meleg, szárazság, hirtelen jött hideg, nagy szél és árvíz. Sokan meginognak, sokan kezdenek félni megint, hogy mi lesz az országban, meg indul a Plútótó, meg jön az oltás, meg a haború meg az párkapcsolati kérdések, meg… minden lehet.

Te miben hiszel? Mikor hitted el, és miért tetted magadévá azt az ítéletet / gondolatot?

Mi van, hogyha nem is igaz? És mi más lehetséges még?

Ideje felszabadítani a gondolatainkat!

Minden lélegzet egy új pillanat. Kifújod a régit és beszívod az újat. És az a helyzet, ami az előző pillanatban volt, az az érzés, ami rajtad átfutott, az az új pillanatban hasonló, de nem teljesen ugyanolyan. És egyszercsak észreveszed, hogy másban vagy.

Lélegezz! Engedd meg, azt ami most van, és ne ítéld meg. Rendben van, amit érzel. Ez csak egy helyzet. Engedd meg, hogy megmutassa magát, hogy meglásd ennek a helyzetnek azokat a részeit is, amikre nem gondoltál, az értelmét, a jó oldalát, a megoldását.

Mindig lehet valami váratlan, amire nem is gondoltunk. Ahogy beengeded a levegőt és kifújod a régit, engedd be a váratlant ahelyett, amit a fixációk mentén elgondolnál.

És még egy fontos gondolat:

Mindenki a saját légzéséért felel! Együtt lehet lélegezni, de egymás helyett nem!

Grafika: @luca.creationss

Tudástár

Neuroplaszticitás

A neuroplaszticitás a növekedés, tanulás fejlődés, gyógyulás alapköve, az egészséges agy igen fontos tulajdonsága, az agyi idegsejtek (neuronok) közötti kapcsolatok (szinapszisok) változásra való képessége.

Az idegsejtek alkalmazkodóképesek, az agyi kapcsolatok tehát megváltoztathatók, az újonnan kiépült kapcsolatok pedig gyakorlással megerősíthetők.

Tulajdonképpen minden pillanatban formáljuk az agyunkat, érdemes tudatossá válnunk erre!

Az agy tréningezéséhez, plaszticitásának megőrzéséhez a következők szükségesek:

* újdonságok, melyek friss kapcsolatokat hoznak létre korábban használatlan agyi területeken

* kihívások (komfortzóna-tágítás), melyek erősítik a meglévő kapcsolatokat

* összpontosított figyelem, a szinapszisok aktívan tartásához

Itt a nyár, zenélj, táncolj, meditálj, kalandozz kedvedre!

Szeptembertől pedig szeretettel várlak tanácsadásra, energetikai oldásra, EFT kezelésre…

Te is képes vagy változni és változtatni, sosem késő tenni magadért!

Tudástár

Okinavai bölcsességek – a kék zónák titka

1. Maradj aktív!

2. Lassíts!

3. Ne edd magad degeszre!

4. Tölts időt a szeretteiddel!

5. Mozogj redszeresen!

6. Mosolyogj!

7. Kapcsolódj a természettel!

8. Gyakorold a hálát!

9. Légy a jelenben!

10. Kövesd az IKIGAI-odat!

* Kék zóna: olyan terület, ahol különösen sokan élnek meg átlagosnál magasabb életkort, egészségesen.

Okinava (Japán) mellett kék zóna még Szardínia (Olaszország), Ikaria (Görögország), Nicoya-fennsík (Costa Rica), Loma Linda (USA).

* IKIGAI: élet-ok, az a lélekszándékunk szerinti tevékenység, amely értelmet ad az életünknek, flow-ba hoz és flow-ban tart. Az IKIGAI-ban egyesül az, amit szívesen teszünk, amiben nagyon jók vagyunk, ami anyagi biztonságot hoz számunkra, s amire a világunknak szüksége van.

Kép: Famatuzsálem, a fóti hétágú platán

Lélekemlő irodalom

A Nemes Harc

„Amikor lemondunk az álmainkról és megtaláljuk a békét, van egy rövid nyugodt időszakunk. De a halott álmok elkezdik gyötörni a bensőnket, és tönkreteszik a környezetünket is. Elkezdünk kegyetlenkedni a körülöttünk élőkkel, és végül ezt a kegyetlenséget önmagunk ellen fordítjuk. Megjelennek a betegségek és a pszichózis. Amit el akartunk kerülni a harcban – a csalódást és a vereséget -, az lesz gyávaságunk kegyetlen hagyatéka. És ezért egy szép napon halott és elfojtott álmaink elnehezítik a levegőt, hogy alig tudunk lélegezni, és elkezdjük kívánni a halált, a halált, amely megszabadít bizonyosságainktól, elfoglaltságainktól és azoktól a rettenetes, békés vasárnap délutánoktól…

Megöljük az álmainkat, mert félünk megvívni a Nemes Harcot. Az első tünete ennek az időhiány. Azoknak a nagyon elfoglalt embereknek, akiket életemben ismertem, mindig jutott idejük mindenre. Azok, akik semmit sem csináltak, mindig fáradtak voltak, és szüntelenül panaszkodtak, hogy a nap túlságosan rövid. Álmaink halálának második tünete a bizonyosságaink. Mert nem akarjuk az életet úgy felfogni, mint valami folyamatos nagy kalandot, csekély elvárásainkban bölcsnek, igazságosnak, korrektnek képzeljük magunkat. De sosem vesszük észre az örömöt, azt az óriási örömöt, amely harcosok szívében lakozik, mert az ő számukra nem az a fontos, győznek-e vagy veszítenek, hanem az a fontos, hogy megharcolják a nemes Harcot. Végül álmaink halálának harmadik tünete a béke…

Az út, amelyen jársz, az erő útja, és csak az erő gyakorlatait fogod megtanulni. Az utazás, amelyet korábban tortúrának éreztél, mert csak a megérkezésre gondoltál, mostantól örömtelivé válik, a felfedezés és a kaland örömévé. Ezáltal egy nagyon fontos dolgot fogsz táplálni: az álmaidat. Az ember sosem szűnik meg álmodni. Az álom a lélek tápláléka. Létezésünk során számtalanszor előfordul, hogy álmaink viharosak, és vágyaink beteljesületlenek, de szükségünk van rá, hogy tovább álmodjuk, különben meghal a lelkünk. A Nemes Harc az, amit álmaink nevében vívunk…

Az egyetlen módja, hogy megmentsük álmainkat, az, ha nagylelkűek vagyunk önmagunkhoz. Az önbüntetés bármely kísérletét – akármilyen kifinomult legyen is – rigorózusan kell kezelni. Hogy tudjuk, mikor legyünk kegyetlenek önmagunkkal, a lelki fájdalom bármely próbálkozását – legyen az vétek, lelkiismeret-furdalás, határozatlanság, gyávaság – fizikai fájdalommá transzformálva megtudjuk a rosszat, amelyet nekünk okozhat.”

Paulo Coelho: A zarándoklat /

Lélekemlő irodalom

A Hírnök

„A bennünket körülvevő és segítő fizikai erőkön kívül két alapvető spirituális erő létezik mellettük: egy angyal és egy ördög. Az angyal mindig oltalmaz minket, ez isteni adomány – nem szükséges szólítani. Angyalod arca mindig látható, amikor a világra szép szemmel tekintesz. Ő az a kis patak, a mezőn dolgozó földművesek, a kék ég. Az az öreg híd, amely megkönnyítette az átkelést a vízen, és amely magán viseli a névtelen római legionáriusok keze nyomát, ebben a hídban is benne van az angyalod arca. Nagyapáink védangyalként, őrangyalként, oltalmazó angyalként ismerték…

Az ördög is angyal, de szabad, lázadó erő. Jobban szeretem Hírnöknek nevezni, ha már egyszer ő a fő láncszem a világ és közted lévő kapcsolatban. Az antikvitásban Mercurius, Hermész Triszmegisztosz, az Istenek Hírnöke jelenítette meg. Működése egyedül a materiális síkon érvényesül. Jelen van a templom aranyában, mivel az az arany a földből származik és a föld az ő birodalma. Jelen van a munkánkban és a pénzhez való viszonyunkban. Amikor szabadjára engedjük, hajlamos szétszéledni. Ha üldözzük, elveszítjük mindazt a jót, amelyet mindig kész megtanítani nekünk, mivel nagyon jól ismeri a világot és az embereket. Amikor az ereje bűvkörébe kerülünk, birtokba vesz bennünket, s eltávolít minket a Nemes Harctól. Így hát az egyetlen mód, hogy megküzdjünk a mi Hírnökünkkel, az, ha elfogadjuk barátunknak. Meghallgatjuk a tanácsait, kérjük a segítségét, amikor szükséges, de soha nem hagyjuk, hogy ő diktálja a szabályokat. Épp ezért nagyon fontos, először is, hogy tudd, mit akar, és másodszor, hogy ismerd az arcát és a nevét.”

Paolo Coelho: A zarándoklat

Tudástár

Grandpierre Attila – Az életközpontú civilizáció – az emberiség jövője a fenntarthatósági fordulat, részlet

A külső érzékszerveinkkel tapasztalt megszámlálhatatlanul sok jelenséget az anyag, az élet és az értelem természettörvényei irányítják, ezeket pedig az anyag, a lélek és az értelem alapelve… e három alapelv együttesen az életelv: testre, lélekre és értelemre (tudatra) egységesen ható természeti hajtóerő egysége…

S mivel az életelv kozmikus, a Mindenség életösztönének tekinthető, és áthatja a Mindenséget… amihez közvetlen hozzáférést kaptunk és csak tőlünk függ, mennyit merítünk belőle.

A fenntartható fejlődés középszintű elméletének első lépése: a gondolkodásmód átfogóan életközpontúvá tétele.

Kép: ecoversity