Árnika az öröm ösvényén

Epikurosz és követői a legnagyobb örömöt a szenvedés hiányaként határozták meg. Az öröm maga „a szervezet szabadsága a fájdalomtól, illetve szabadság a lélek zűrzavarától”.

A hedonizmus (élvezet) filozófiája szerint üdvös az öröm mértékét növelni, és a szenvedés mértékét minimalizálni.

Az én életemben az öröm érzés egy iránytű, ami segíti a fókuszomat az arra érdemes dolgokon tartani.

Mi okoz nekem örömöt és miért? Mi nem okoz örömöt és miért nem? Hogy tudnám az adott pillanatban megtalálni az örömömet? Hogyan tudnám az adott pillanatot örömtelivé varázsolni?

Legyen az életünk örömteli pillantok láncolata! Mi lenne, ha azt mondanám, hogy az egész csak döntés kérdése?

Kép: Karácsony Luca – @luca.creationss

A szót a pszichológia tudományában először Carl Gustav Jung kezdte használni azokra a helyzetekre, amikor döbbenten tapasztaljuk, hogy több, látszólag egymástól független dolog mintegy „véletlenül” egyszerre történik vagy ismétlődik és valamiféle megmagyarázhatatlan módon összefüggésben áll egymással, annak ellenére, hogy ez lehetetlennek gondolnánk.

De mit is jelent valójában az, hogy véletlen? Nem azt, hogy valami random, ok-okozati összefüggések nélkül történik, hanem azt, hogy mi, akik megtapasztaltuk, nem véltük, hogy megtörténhet.

Jung szerint a szinkronicitás, illetve az, ahogy a szemünk rányílik erre a jelenségre, a spirituális ébredés alapvető eleme. Segít felismernünk egyrészt azt, hogy mindennek a kiindulópontja bennünk gyökerezik, másrészt, hogy kapcsolatban állunk az Univerzummal, sőt, annak elválaszthatatlan elemei vagyunk.

Erről ír James Redfield A mennyei prófécia című könyvének első felismerésével kapcsolatban:

„Újfajta tudatosodás megy végbe az emberi kultúrában. Ezt az ébredést az hozza létre, hogy eléri a kritikus tömeget azoknak az embereknek a száma, akik életüket spirituális kibontakozásnak tekintik – olyan utazásnak, amelyben rejtélyes véletlenek az útjelzők.”

Életünk traumái összefüggnek egymással. Ami volt, s elmúlt, túl vagyunk rajta.

A múlt eseményeit nem tudjuk átírni, de az azokkal kapcsolatos gondolatainkat és érzéseinket igen. A szégyen, az ellenállás, panasz, düh, bánat, félelem nem kell, hogy életünk végéig velünk maradjanak.

A gyógyulás folyamatában kulcsfontosságú a változás iránti elköteleződés kérdése.

~Készen állunk-e arra, hogy felszabadítsunk önmagunkat?

~Megvan-e a cél, ami biztosítja a kitartást?

~Választjuk-e a szembenézést, az elfogadást, feloldjuk-e a haragot és bűntudatot, kovácsolunk-e erényt a tapasztalatainkból?

~Hajlandóak vagyunk-e áldozni érte?~Keresünk-e hozzá támogatókat és elfogadjuk-e a támogatást?

A változás nehéz, a változás munka, a változás fáj. Mert a változás elengedés, gyász, a bizalom és a hit próbája. A változás alászállás és feltámadás.

Ugyanakkor a változás egy vállalás, a választás szabadsága, erő, bátorság, felelősségvállalás.

Óhajtod? Akarod? várod? Vonzod? Átérzed? Hálás vagy érte?

„Ha az emberi elme struktúrái változatlanok maradnak, akkor végül újra és újra alapvetően ugyanazt a világot, ugyanazokat a gonoszságokat, ugyanazt a működészavart teremtjük újra.”

Eckhart Tolle

„Abban a pillanatban, amikor úgy döntünk, hogy többé nem ugyanúgy gondolkodunk, nem ugyanúgy cselekszünk, vagy nem ugyanazon érzelmek alapján élünk, kényelmetlenül fogjuk magunkat érezni. És abban a pillanatban amikor kényelmetlenül érezzük magunkat, beléptünk a változás folyójába.”

Dr. Joe Dispenza

Kép: Thea Weller – A Főnixmadár (Peter Orban & Ingrid Zinnel – Symbolon)

Általánosságban a kongruencia az egyes elemek jól összehangolt munkáját, és az egymásnak való megfelelés eredményeképpen a teljes szerkezet harmonikus működését jelenti.

Pszichológiai értelemben kongruens személyiség az, aki önmagához hűen éli az életét. Harmóniát tart fenn a teste, a lelke és a szelleme között; gondolatai, szavai és tettei egységet alkotnak. Képes akkor is felvállalni a saját értékeit, ha az pillanatnyilag nem előnyös számára.

A kongruencia egy mások által is érzékelhető sugárzás, és bár a fogadtatása nem feltétlen népszerű, mégis egy végtelenül felszabadító állapot. Gondoljunk csak bele, ellenkező esetben micsoda hatalmas energiákat mozgósítunk a másoknak, vagy önmagunkkal szemben támasztott elvárásainknak való megfelelésért, ami valójában egy eleve elvetélt, lehetetlen küldetés.

Ahhoz, hogy kongruens életet élhessünk képessé kell válnunk arra, hogy összehangoljuk az identitásunk elemeit és felvállaljuk a valódi önmagunkat. Ehhez elengedhetetlen az önismeret:

– egyrészt meg kell ismernünk valódi természetünket, vágyainkat és félelmeinket, tisztáznunk kell a hamis, szabadságunkat szükségtelenül korlátozó hiedelmeinket,

– másrészt tisztában kell lennünk azzal, hogy milyen gondolatokat és érzelmeket sugárzunk a világ felé.

Az önismereti út első lépése pedig az ítéletmentesség: nem ítélni, csak észlelni. Így az ember önmagát sem ítéli el, hanem elfogadja, amit tapasztal.

Akiben feszültség, ellentmondás, békétlenség van, az szenved. Aki belső harmóniában él önmagával és ki van békülve a világgal, az jól érzi magát. Te melyiket választod?

Kép: Karácsony Luca – @luca.creationss

A Germán Gyógytudomány egy empirikus természettudomány. 5 tapasztalati úton szerzett biológiai törvényszerűségen alapszik, melyek természettudományos értelmét az ember és az emlősállat minden egyes megbetegedésénél alkalmazni tudjuk.

Az akadémikus orvostudománnyal ellentétben – mely kizárólag a testi tüneteket igyekszik gyógyszeres vagy művi úton gyógyítani – a Germán Gyógytudomány a test-agy-lélek hármasát együttesen kezeli, mivel szoros összefüggésben és kölcsönhatásban állnak egymással, el nem választhatók. Függetlenül attól, hogy hiszünk-e benne vagy sem, az emberi test az ebben leírt természetes biológiai folyamatok szerint működik.

A Germán Gyógytudomány megalkotója Dr. Ryke Hamer. Téziseinek megértése által megismerhetjük önmagunkat, felismerhetjük testünk jelzéseinek okait és következményeit, ezáltal felszabadítva magunkat a betegségektől való félelmek alól.

A Germán Gyógytudomány megfogalmazása szerint a betegség egyfajta értelmes biológiai különprogram, melynek kialakulásához az alábbi feltételek szükségesek:

* egy váratlan és drámai hatású megrázkódtatás,

* melyet elszigetelten élünk meg,

* és melynek hatása egyidejűleg három szinten, a lélekben (érzelem), az agyban (megítélő gondolatok) és a fizikai testben (érzés) is megmutatkozik.

A traumától kezdve az érintett tartós stressz hatása alatt áll, vagyis hidegek a kezei, lábai és éjjel-nappal a konfliktuson és a lehetséges megoldáson járnak a gondolatai, mely által mégjobban elszigetelődik, kiesik az „itt és most” harmóniájából. Megváltozik a belső hormonális működése, a légzése, az étvágya, az alvás minősége.

A konfliktus tartalma asszociatív módon keletkezik, vagyis a gondolatainkat akaratlanul rendeljük egymáshoz. Egy váratlan, sokkoló élmény az agyban is nyomokat hagy, mert minden konfliktus érzettartalmához tartozik egy pontosan behatárolt agyi terület.

A konfliktus megoldásának kezdetével a szervezet stressz-fázisból visszakapcsol nyugalmi fázisba, és elindítja a keletkezett károsodások helyreállítását – legyen az a szerven sejtszaporulat vagy sejtcsökkenés – és természetesen az érintett agyi relében is megtörténik a helyreállítás. Minél tovább tartott a konfliktus, annál nagyobbak, ill. annál tovább tartanak a helyreállítási folyamatok, amelyeket mi a betegség tüneteiként érzékelünk.

A betegségek megelőzésében és a gyógyulási folyamatokban egyaránt sokat segít az önismeret és minden olyan kapcsolódás vagy tevékenység, ami kizökkent a beakadt gondolati mintákból, a tehetetlenség és az elszigeteltség érzéséből.

Forrás: germangyogytudomany.hu

A holisztika olyan szemléletmód, mely szerint az egész nem azonos a részek összegével, hanem több annál, egy új minőség, melyben a részek csakis az egészhez való viszonyukban nyernek értelmet.

A holisztikus szemléletű gyógyító az embert teljes egészében vizsgálja, célja az ember, mint testi-lelki-szellemi egység egészségének helyreállítása és fenntartása.

A betegségek pszichés hátterének jelentőségét Európában Hippokratész óta, Indiában és Kínában évezredek óta, mint a gyógyítás egyik alapvető szempontját ismerték.

Rudolf Steiner, az antropozófia atyja szerint a gyógyítás nem technika, hanem a beteg gyógyulási folyamatának szellemi, lelki, fizikai támogatása, az embernek a világ rendjébe való visszaillesztése.

Dr. Edward Bach az embert egészében szemlélő filozófiája éppoly tiszta és egyszerű, mint gyógyító módszere a virágterápia. Szellemi rokonságot érzett Hippokratésszal, Paracelsusszal és Hahnemann-nal. Hitük szerint nincsenek betegségek, csak beteg emberek.

A lényeg tehát a test-lélek-szellem hármasának kiegyensúlyozott, harmonikus működése, belső összhangja, és békés együttélése a világgal. Hogy ezt milyen módszerrel sikerül elérni, az az egyéni beállítottság, nyitottság függvénye.

Tanulj meg kapcsolatot teremteni a valódi önmagaddal, ismerd meg és fogadd el a lelki működéseidet, és azok hatásait a testedre! Gyógyulásodhoz nincsen szükség feltétlenül tanácsadói segítségre. A természethez való kapcsolódás és a rendszeres énidő, azaz az önmagadra szentelt minőségi idő, bizonyos esetekben a pihenés, más esetekben éppen a sport, megfelelő támogatás lehet.

Kép: Karácsony Luca – @luca.creationss