Eredmény(ek) 23 mutatása
Lélekemlő irodalom

Móra Ferenc: Az én dinnyeföldem

Világéletemben sok mindent láttam már. Olyan gyereket is láttam, aki a hideg vizet nem szereti, de még olyant nem láttam, aki a dinnyét nem szereti. Magam is éltem-haltam érte kisgyerek koromban. Mikor édesanyám mosakodni kergetett a kúthoz, akárhányszor azt mondtam neki:

– Inkább ennék dinnyét!

De nem is álltam ám meg a jó szándéknál. Ami dinnye volt a kertünkben, azt én mind kivallattam, érett-e már. Amelyik a kopogtatásra nem akart vallani, azt a csillagos nyelű kis bicskámmal vontam kérdőre. Soha minálunk dinnye meg nem érhetett, mert mind meglékeltem feleérésében.

Egyszer aztán az édesapám galléron kapott, éppen mikor a legjavában beszélgettem egy cserhajú sárgadinnyével.

– Ohó, fiamuram, maga nagyon rosszul gazdálkodik! Nem szabad mindnyájunk elől elpusztítani a dinnyét. Ami másé, nem Tamásé.

Fiamuram elszontyolodott egy kicsit, és szomorúan simogatta végig a szemével a zsendülő görögdinnyéket.

– Hát akkor mi a Tamásé?

– Ami az ő kertjében terem.- Hát melyik a Tamás kertje?

– Ejnye, de mindent szeretnél tudni, lelkem gyermekem – nevette el magát édesapám, s kézen fogva elvezetett a kert sarkába.- Hány esztendős vagy te most, hékám? – kérdezte tőlem.

– Hat, édesapám.

– No, hát akkor lépj hatot! Amekkorát kilépsz, akkora lesz a kerted.

Léptem olyan hatot, hogy elég lett volna tizenkettőnek. Akkor az édesapám a markomba nyomott hat szem dinnyemagot.

– Minden lépésnél ültess egyet. Hat dinnyebokor csak neked teremje a dinnyét.

Ástam hat gödröcskét, a hat dinnyemagot eltemettem, betakartam, meglocsoltam, még tán szép álmot is kívántam nekik. Annyi bizonyos, hogy én nagyon szépeket álmodtam mint dinnyésgazda. Akkora dinnyéket láttam álmomban, mint a káposztáshordók, s mindnyájának a hajába az volt belevésve: ez a Tamásé, senki másé.

Szaladtam is másnap reggel a kertembe nagy hegyesen, s visszakergettem a húgocskámat, aki kövér kis karjával belém csimpeszkedett.

– Ami Tamásé, az nem a másé! Eredj a magad kertjébe! Én nem adok a dinnyéimből. Be se bírnád őket gurítani.

No, igaz is volt, mert nem volt ott semmi gurítanivaló se. A dinnyemagok igen jóízűen aludtak, s eszük ágában se volt fölébredni. Úgy is mentem én be, mint akit orron vertek.

– Mi baj, gazduram? – nevetett rám édesapám.

– Még most se teremnek a dinnyéim – tört el a mécsesem.

– Jaj, gazduram, odább lesz az az idábbnál – csendesített édesapám. – Beletelik egy hét, mire a dinnyemagok kikelnek. De ha nagyon letemetted őket, meg se fogják.

„No, majd kivárom én azt” – gondoltam magamban. Vártam is türelemmel vagy három nap. De a negyediken már kikapartam az első dinnyemagot a fészkéből.

– Hadd nézlek, megfogtad-e?Nagyon elszomorodtam, mert nem fogott biz az semmit se. Inkább szétrepedt egy kicsit a haja az oldalán.

– Ott bújt volna ki belőle a gyökerecskéje meg a száracskája – magyarázta az édesapám, mikor a panaszom hallotta.

Hittem is én azt, meg nem is. Hogy bizonyosabb legyek a dolog felől, másnap megint előkotortam egy dinnyemagot. Ennek már vékony kis zöld bajusza is fakadt az oldalán. Aztán mindennap kibontottam egy-egy gödröt, és egyre jobban elment a kedvem a dinnyeföldemtől. Mit ér az, ha mind a föld alatt erednek meg a dinnyemagjaim?

A hatodik dinnyemagnak nem kellett segítenem: előbújt szépen magától is. Két szív formájú levelecskéje éppen akkor nyílt szét a reggeli napsugárban, mikor odaértem.

– Ami Tamásé, nem lesz a másé! – kiáltottam el magamat, és örömömben kiszakajtottam a parányi dinnyebokrot. Szaladtam be vele édesapámhoz, és már messziről dicsekedtem neki:

– De ez már csak megfogta, ugye, édesapám?Haragudott is, nevetett is édesapám, mikor a fejem búbjára koppantott.

– De hát minek tépted ki, te golyhó? Most már odavan az egész kerted. Már látom, sohase lesz belőled dinnyésgazda.Azóta nem is próbáltam meg a dinnyetermesztést.

Forrás: https://mek.oszk.hu/00900/00972/00972.htm#096

Lélekemlő irodalom

Reményi Gyenes István: Kis pont vagyok

Rondó-kódáva

Kis pont vagyok a világegyetemben
Csillagok közt, honnan évekig ér el a fény,
Kis pont vagyok a világegyetemben,
Egyetlen pont… ez vagyok én.

Az életnek minden már megfejtett titka
Rejtőzik bennem, úgy, mint bárkiben,
Az első sejt s a néhány pillekönnyű porszem,
Amivé leszek majd, túl az életen.

Kis pont vagyok a világegyetemben
Csillagok közt, honnan évekig ér el a fény,
Kis pont vagyok a világegyetemben,
Egyetlen pont… ez vagyok én.

Milliónyi évek érlelték a Földet
Ezzé, ami lett, ily pontos gépezet,
S Föld-érlelte ember négy-ötmilliárdnyi,
Négy-ötmilliárdnyi él a Föld felett.

S én csak
Kis pont vagyok a világegyetemben
Csillagok közt, honnan évekig ér el a fény,
Kis pont vagyok a világegyetemben,
Egyetlen pont… ez vagyok én.

Mégis én, az egy a négy-öt milliárdból,
Mondom, amit érzek, bár ez így merész,
Hogy a mindenség ez emberélet-percben
Általam, velem is lett teljes, egész.

Mert a dal, a szó is tett lesz, ha akarják,
Egy hang, egy betű is javíthat, vagy ront,
Hisz egy „i” betűn múlik csak: igazság, vagy gazság
                                               gazság, vagy igazság
S azon az „i” betűn,
Azon az „i” betűn
                                vagyok én
                                               a pont.

Forrás: https://vershaker.blog.hu/2021/04/11/remenyi_gyenes_istvan_kis_pont_vagyok

Lélekemlő irodalom

A pirkadat előtti óra

„Amivel még tisztában kell lenned: mielőtt az álom valóra válik, a Világlélek mindig úgy dönt, hogy ellenőriz mindent, amit az ember vándorútja során megtanult. Nem rossz szándékkal teszi ezt, hanem hogy az ember az álommal egyidejűleg elsajátítsa azokat a tudnivalókat, amelyeknek a birtokába jutott az álomhoz vezető útja során. Ez az a pont, amikor az emberek többsége feladja. A sivatag nyelvén ezt úgy mondják: ‘szomjan hal, amikor már föltűntek a láthatáron a pálmák.’ Minden keresés a Kezdő Szerencséjével indul. És mindig a Hódító Próbatételével végződik.”

Paulo Coelho: Az alkimista – részlet

Lélekemlő irodalom

A szív szava

„- Hallgass a szívedre. Az mindent tud, mivel a Világlélekből jött, s egyszer majd oda fog visszatérni…

Újabb két napon át mentek némán tovább. Az alkimista most sokkal óvatosabb volt, mivel ahhoz a területhez közeledtek, ahol a legsúlyosabb harcok folytak. A fiú pedig igyekezett hallgatni a szívére.
A szívével bajok voltak: azelőtt mindig mehetnékje volt, most pedig állandóan meg akart már érkezni. Néha órákig szomorú történeteket mesélt, máskor úgy meghatotta a sivatagi napfelkelte, hogy Santiago alig fojtotta vissza a könnyeit. Gyorsabban vert a szív, mikor a kincsről beszélt a fiúnak, és ismét lassabban, ha a fiú szeme a sivatag végtelen láthatárát kémlelte. De nem hallgatott, még akkor sem, amikor az alkimista és a fiú egy szót se váltott.

– Miért kell a szívünkre hallgatnunk? – kerdezte a fiú, amikor aznap letáboroztak.

– Azért, mert ahol a szíved lesz, ott lesz a kincsed is.

– Nyugtalan a szívem – folytatta Santiago. – Álmodozik, elérzékenyül, és szerelmes a sivatag asszonyába. Mindig akar valamit tőlem és éjjel gyakran nem hagy aludni, ha a lányra gondolok.

– Akkor jó. A szíved él. Hallgasd tovább, mit akar mondani…

A következő három napban több harcos haladt el mellettük, és észrevettek még másokat is a láthatáron. Santiago szíve a félelemről kezdett beszélni. A Világlélektől hallott történeteket mesélt, olyan emberekről, akik elindultak, hogy megkeressék a kincsüket, és sosem találták meg. Azzal a gondolattal ijesztgette a fiút, hogy ez vele is megeshet, vagy hogy meghalhat a sivatagban. Máskor azt mondta Santiagonak, hogy neki már elég a szerelem és a sok arany, amit talált.

– Csalárd a szívem – mondta a fiú az alkimistának, amikor megálltak, hogy a lovaknak egy kis pihenőt engedélyezzenek. – Nem akarja, hogy továbbmenjek.

– Ez rendben van – válaszolta az alkimista. – Azt mutatja, hogy él a szíved. Félni attól, hogy mindent, amit elértünk, egy puszta álomért elcserélünk, teljesen természetes.

– Akkor miért kell hallgatnom a szívemre?

– Mert sosem fog sikerülni elhallgattatnod. És ha úgy tennél is, mintha nem figyelnél rá, a mellkasod alatt akkor is minduntalan ismételgetni fogja, amit az életről és a világról gondol.

– És ha megcsalna?

– Ha megcsalják az embert, az váratlan seb. Ha jól fogod ismerni a szívedet, ez sosem fordul elő. Mert ismerni fogod az álmait, vágyait, és tudni fogod, mihez kezdj velük. A szíved elől sosem menekülsz el. Ezért jobb hallgatni rá, hogy sose kapjál váratlan sebet.”

Paulo Coelho: Az alkimista – részlet

Lélekemlő irodalom

A koldus – Gazdagabb vagy, mint hiszed

„Egy koldus ült az út mentén, több mint 30 éven át. Arra ment egy idegen.

– Adna egy kis aprópénzt? – motyogta a koldus, és gépiesen tartotta oda kalapját.

– Nincs mit adnom – felelte az idegen. Aztán megkérdezte:

– Min ülsz?

– Ó, ez csak egy régi láda. Amióta az eszemet tudom, ezen ücsörgök itt.

– Belenéztél már valaha is abba a ládába

– Nem. Minek is néztem volna? Nincs benne semmi.

– Nézz csak bele!

A koldus nagy nehezen fölfeszítette a láda tetejét. Megdöbbenve, hitetlenkedve, majd megmámorosodva konstatálta, hogy a láda tele van arannyal.

– Én vagyok az idegen, akinek nincs mit adnia, és aki azt sürgeti, hogy nézd meg, mi van belül.”

Eckhart Tolle: A MOST hatalma – részlet

Kép: Karácsony Luca – @luca.creationss

Gyakorlat

Csakra hangolás

A csakrák energetikai tisztítása segíti a test finom energiarendszerének helyreállítását. Az energiablokkok oldásával visszaáll a szabad energiaáramlás, az energia-felvétel és -leadás egyensúlya.

A csakra hangolás a személyes kiteljesedést szolgálja. Többféle módon történhet, például meditációban, mozgással, vagy energetikai kezelések által. A csakrák harmonikus működése támogatható szín-/fényterápiával, hangokkal, aromaterápiával, ásványokkal, és Bach virágesszenciákkal is.

A belső harmónia visszaállításának egy egészen egyszerű módszere, amikor a víz felszínén lebegve, a saját személyes alaphangunk megtalálása után, zümmögve vagy búgva, oda-vissza skálázunk néhányat. Ki lehet próbálni elmerülve a fürdőkádban, hogyan reagálnak a csakrák a skála hangjaira.

Dó – gyökércsakra (áramló bőség, bizalom)

Ré – keresztcsonti csakra (kreativitás, tervek érlelése)

Mi – napfonatcsakra (életerő-energia, tervek megvalósulás)

Fá – szívcsakra (adok-kapok egyensúly, szerelem létállapot)

Szó – torokcsakra (eredményes kommunikáció)

Lá – homlokcsakra (intuíció)

Ti – koronacsakra (örömteli élet, kongruencia)

Kép: Karácsony Luca – @luca.creationss

Gyakorlat

Anyatermészet

Az őselemek, a természeti jelenségek, az évszakok váltakozása, a fény útja az évkörben, a növények és az állatok viselkedése, mind-mind mesél nekünk önmagunkról, a világról, annak működésrendjéről, aminek mi is részei vagyunk.
Ha teheted, tölts időt a természetben, töltekezz és figyelj!💚

Helyezd mindkét tenyeredet a szívedre, vegyél pár mély lélegzetet, majd tárd szét a karodat tenyérrel felfelé és mondd ki hangosan:

„Szeretettel elengedek minden méltatlan kapcsolódást, helyzetet, és működést, ami fogva tart engem és a fejlődésem útjában áll. Áthangolom az önazonos életem megélését korlátozó, szabad akaratom gyakorlását megkötő érzéseimet, gondolataimat és viselkedési mintáimat, korábban tett fogadalmaimat, és a saját testi-lelki-szellemi jóllétemet választom.”

„Milyen érdekesen nyilvánul meg abban az Élet, amiért saját magunk VALÓDI működésében mindig nehezebb feltárnunk az igazságot. Nézd, ahogy mást milyen könnyen meglátsz. Elég csak kinyitnod a szemed. De hogy magadat meglásd, ahhoz szükséges egy tükör.
Ez lehet a Lélek folyójának vize, de lehet a Világ tükre is. Benne mindig megkapjuk azokat a társakat, barátokat, ellenfeleket, akikben tükröződik (ellentétben vagy kiegészülésben) az, amit felfedeznünk szükséges…
Néha rögösebb az Út, mint szeretnénk.
De a saját buktatóinkat nem kerülhetjük el.
Mint ahogy a sorsunkat és a tanulni valóinkat sem.”
Molnár Ádám
Egy-s-Ég Fényüzenetei

Gyakorlat

Megújulás a tűz és a víz erejével

Ha úgy érzed, nehezedre esik feloldódni a változásban, próbálj meg kicsit több tiszta vizet fogyasztani, és mozdulj! Mivel test, lélek és szellem egységet képez, a lelki folyamatokat ugyanúgy képesek vagyunk megtámogatni testi oldalról, mint fordítva.

A víz a kenőanyag, hogy a besűrűsödött, lelassult véráram által fenntartott nehézkes és megfáradt működés fellazuljon, a mozgás pedig megadja a kezdő lökést a változáshoz .

A víz visz. Információt közvetít, átmossa a beakadt gondolati köreinket, lelki és fizikai szinten is kioldja a lerakódásokat, felszabadítva ezzel a megkövült, gátló blokádokat.

A tűz tesz. A mozgás bármilyen formája, legyen az egy nyugodt, lassú séta vagy egy fergeteges farsangi tánc, mindhárom szintem beindítja, felpezsdíti a belső folyamatokat.

Ne feledd, a nagy lehetőségek a komfortzónánkon kívül várnak ránk. Ezért nagyon is érdemes megdolgoznunk a félelmeinket, és kinyílnunk a változás felé.

Gyakorlat

Kis földbirtok mantra

„Én egy kis földbirtok voltam, amit feldúlt és tönkretett a vihar. A szép idő visszatért. Az erdő és a folyó megnyugodott. A ház vibrál és csillog a napfényben. Legfőképpen a mező visszatért természetes rendjébe, egészségébe és szépségébe. Köszönöm, beteg szerveim, tudom, hogy azért tettétek mindezt, hogy megvédjétek egész lényemet. És köszönöm magamnak, hogy cselekszem a gyógyulásomat.”

Dr. Claude Sabbah Recall Healing 1.

Gyakorlat

HO’OPONOPONO

Ez a polinéz kultúrából származó, ősi konfliktuskezelő, problémamegoldó, stresszmegelőző és félelemfelszabadító módszer a tudattalanunkban levő emlékeken és programokon dolgozik.

Tanítása szerint mindaz, ami az életünkben problémaként jelenik meg, valamely bennünk lévő emlék vagy tudattalan program következménye, ami bizonyos helyzeteket és embereket az életünkbe vonz. Ezek az események vagy helyzetek mindaddig ismétlődnek, amíg a megfelelő módon nem reagálunk rájuk, és minden esetben lehetőségünk van ezeket kijavítani, jóvátenni és törölni.

Ily módon a Ho’oponopono egyaránt használható testi, lelki, és szellemi problémák, családi, párkapcsolati vagy közösségi konfliktusok megoldására. A kulcs tehát a személyes felelősségvállalás a saját életünkért.

„Sajnálom.
Kérlek, bocsáss meg!
Köszönöm.
Szeretlek.”


E szavak ismétlésével nyitott csatornává válunk, a jelenbe hozzuk magunkat, és közelebb kerülünk önmagunkban az isteni ősforráshoz. Az Istenség átveszi a minket gátló terheket, és tiszta energiává alakítja őket. Így az üresség állapotába kerülünk, és képessé válunk a tiszta inspiráció befogadására.