február 2023

„A tantra és a jóga alapjaiban különböznek egymástól. Az eredmény, a cél egy, de a módszer nem csak, hogy különböző, de ellentétes…
Az ember csak tapasztalatból tanul: abból, amit tesz.
A jóga küzd az ego ellen. Ez a módszer a harcosé. A tantra nem harcol. Épp ellenkezőleg: elfogadja azt, ami van. A tantrika szabadon cselekszik- de szintúgy éberen figyeli, amit csinál.
A tantra szerint akármit csinálsz, része vagy a Teremtésnek, így nem állhatsz ellentétben azzal, ami van.”
Osho

A jóga a „vagy-vagy” szemlélete: nem élhet az egyik, míg él a másik. A harcból csak az egyik fél kerülhet ki győztesen.
A tantra az „is-is”, ahol még a küzdelem is csak tapasztalás része, ezért mindenki nyer általa.

A tantra az Anya: Káli és Tára, női istenek. Ha introvertált vagy, ez a te utad.

A tantra felhasznál minden energiát, és nem minősíti, hogy jó vagy gonosz, építő vagy romboló, emelő vagy lehúzó… Mitöbb, a tantra szerint a kettősség nem létezik, csak látszat. Minden egy és minden szent.
Nem kell neki irányt tulajdonítani, mert az energia semleges és használható és minden attól függ, hogy egyéni felelősségünk szerint tudatosan használjuk-e.

A tantra azt mondja: fogadd el hálásan azt, ami vagy és tárd fel érzéssel, éberséggel, mély tudatossággal és sok szeretettel. A tantra tehát egy csodálatos út, magának az egységnek a megélése.

Kép: Karácsony Luca – @luca.creationss

A düh a legprimitívebb természetes válasz, ha úgy érezzük, hogy le akarnak dominálni, ha valamilyen módon megtámadtak vagy manipulálni akarnak bennünket. És végső soron minden egyéb negatív érzelem (akár kifelé, akár befelé irányul) a dühhöz kötődik, ide vezethető vissza.

A dühöt a helyzetértékelésből adódó gondolataink, ítéleteink szülik és nagyon is fontos szerepe van, ám hogyha nem vagyunk képesek kezelni, vagy a hiedelmeink szerint nem helyes / nem biztonságos kifejezni és elfojtjuk, akkor idővel testi tünetként fogjuk megtapasztalni.

A megbocsájtás nem más, mint semlegessé válás, a világ hatásainak megszüntetése. A minket emésztő düh elengedéséről szól, mely által felszabadítjuk magunkat a múltunk terhei alól. Sok esetben tudat alatt ragaszkodunk a fajdalmunkhoz, mint egy sérelmeinket igazoló mementóhoz, ezért fontos leszögezni, hogy a megbocsájtás semmiképpen sem jelenti a minket ért sérelmek jóváhagyását!

Amikor képessé válunk elfogadni a történteket és azért már nem hibáztatunk sem mást, sem önmagunkat, meggyászoljuk és elengedjük a megváltoztathatatlant, visszatalálunk a belső békénkhez, és a fájdalmainkat erőforrássá alakíthatjuk át, visszanyerve ezzel az irányítást az életünk felett.

A folyamat első lépése felismerni és elfogadni a valódi érzéseinket. És rendben van, ha mindehhez időre / külső segítségre van szükségünk.

„A harag, az erőszak destruktív erők, és azért jelennek meg, mert hiányzik a kreativitás. Ezeket nem szabad elfojtani. Sőt, elő kell segíteni a felszínre törésüket, hogy megszabadulhass tőlük. Ha a harag és az erőszak elpárolgott belőled, akkor megjelenik e destruktív erők ellentéte – hirtelen ráébredsz, hogy ott van a csönd, a szeretet és az együttérzés. Ezeket nem kell hosszú, fáradságos munkával megvalósítanod magadban, ezek mindig is ott voltak benned. Ez éppen olyan, mint a kis hegyi patak, ami a sziklák alatt csörgedezik. Lökd félre a köveket, és egyszerre ömleni kezd majd a víz. A szeretet, a szerelem egy ilyen patak benned, a harag pedig a kő. Csak félre kell löknöd a köveket. Te azt hiszed, hogy csak úgy tudod félredobni, hogy egyúttal hozzá is vágod valakihez. De épp ez az, amit én tanítok: hogy hogyan kell odébb dobni a köveket anélkül, hogy eltalálnál vele bárkit is. Mert úgy is félre lehet lökni, hogy közben senkit nem bántasz vele, és ha ez sikerül, az mindenkinek a hasznára fog válni. „

Osho: Tantra

Kép: Karácsony Luca – @luca.creationss

A függőség egyfajta káros szenvedély, krónikus állapot, valójában egy zsákutcába vezető alkalmazkodási kísérlet valamely bennünk élő kellemetlen érzés megszüntetésére.

A viselkedési- és szerfüggőségeknek számos fajtája ismeretes. Ide kapcsolódó fogalmak a sóvárgás* és a kényszer**, melyekben közös pont, hogy átveszik az életünk fölött az irányítást, és bár átmeneti megoldást nyújtanak egy minket gyötrő problémára, ugyanakkor újabb stresszt teremtenek, pszichés vagy fizikai károsodást okozva.

* Sóvárgás: állandó gondolati vágy, ami megnyilvánulhat szerfüggőségben, de akár kapcsolati függőségekben is.

** Kényszer: amikor a viselkedés uralja az embert. Ide tartozik például a munkamánia, a bulimia, és a halogatás is.

A függőség egy tünet, nem maga a probléma. Nem szűnik meg, legfeljebb átalakul mindaddig, amíg fennál az az érzés, vagy hiány, aminek az elfedésére vagy az enyhítésére használjuk. Ezért a valódi megszabadulást a gyökér ok feltárásában és orvoslásában érdemes keresni. Az erre irányuló kutatások szerint a függőségek kezelésében az EFT kiemelkedően eredményes módszer.

ITT ÉS MOST

Mi lenne, ha azt mondanám, hogy nem csak, hogy nem a tested vagy, de nem is a szellemed vagy a lelked, hanem a fókuszod vagy? Az energiád oda áramlik, amire figyelsz, ahová összpontosítasz.

Próbáld ki, teszteld le ezt a gondolatot! Játssz és figyelj! Például a metrón ülve nézd meg magad a szemközti üvegben. Milyen vagy, tetszik, amit látsz? Azután fókuszálj az ablak mögé: a körülmények ugyanazok, mégis egész más valóság tárul eléd, amitől másmilyen gondolataid támadnak, és másképp érzed magad.

Most próbáld ki, mi történik, ha elhagyod a gondolkodást? Ne minősítsd a körülötted és benned lévő világot, csak figyeld meg magad, ahogy váltogatod a fókuszt, azt, hogy képes vagy erre.

Légy a jelen pillanatban! A gondolatok jönnek-mennek, és te nem görgeted tovább egyiket sem, csak tudomásul veszed őket, aztán elengeded. Nem könnyű, ugye?

Ezt a kiüresedést nem csak meditációval gyakorolhatod. Számomra a legegyszerűbb módszer erre az ének és a tánc, amibe teljesen belemerülhetek, visz magával és az adott pillanatban tart. Amint átadom magam, megszűnnek a testérzetek, megszűnik az agyalás, megszűnik az idő és a tér, nincs ítélet, csak a létezés az „itt és most”-ban. De ugyanígy át tudjuk adni magunkat a természetnek, a szerelemnek, és minél többet gyakoroljuk ezt, annál inkább képesek leszünk átélni az időn és téren kívüli, végtelen szabadságot és feltételnélküliséget, bármely hétköznapi helyzetben.

Tanuld meg elfogadni az adott pillanatot a maga valójában és ismerd fel, hogy hatalmadban áll változtatni a fókuszodon!

A panasz egy inverz ima. Megszilárdítja a helyzetedet. Te döntesz, hová összpontosítod az energiáidat. Amint képes vagy a „nincs” helyett a „van”-on tartani a figyelmedet, megérkezik hozzád a hála érzése, és máris másik vágányra helyezted az életedet. Emeld a rezgésedet örömteli gondolatokkal és tevékenységekkel, amik örömteli helyzeteket vonzanak feléd!

„A szabadság kezdete annak felismerése, hogy nem a ‘gondolkodó’ vagy…Rá fogsz jönni, hogy minden, ami igazán számít – a szépség, a szeretet, a kreativitás, az öröm, a lelki béke -, az elmén túli birodalomból származik.”

Eckhart Tolle – A MOST hatalma

Nem hiszel abban, hogy az élet ilyen egyszerű lenne? Az EFT segít feloldani a korlátozó hiedelmeidet, hogy akár ezt a gondolatot is próbára tehesd.

Kép: Karácsony Luca – @luca.creationss

A Nő az élet vizének forrása. A nemző erőt befogadó, anyaggá érlelő és világra hozó, tápláló és fenntartó, egyben az elhasználódott energiák megtisztítója és levezetője. Ily módon a női minőség egészsége minden földi jólét alapja.

Az Méh a női energetikai rendszer kiemelkedően fontos szerve. A méh kreatív energiáink mellett a szakrális nőiség nagyrészt elfeledett bölcsességének és múltunk emlékezetének tárháza, a legtöbbször -sajnos- kihasználatlan teremtő erő központja. Méhünk antenna is egyben: befogadója, tolmácsolója és elosztója azoknak a finomabb energiáknak, amelyek Földanya felől, a Holdtól, a Naptól és a világegyetem felől sugároznak ránk, lehetőségünk van általa belépni a tiszta érzékelés birodalmába.

A Szerelemben a méh dimenziókapuvá válik a Szív által. Az eksztázisban eltűnnek a határok, lelkesedésünk az átalakító tűz, és a lüktetés által létrejön az univerzum elemeinek összerendeződése.

Bár a női teremtő erő a gyermekszülés beavatásával teljesedik ki, a közös teremtés messze túlmutat az utódnemzésen. Ám megtermékenyítő szellemi erő híján a női erő pusztítóvá változik.

Méhünk természetes havi tisztulása nem más, mint testi-lelki nagytakarítás. Bizonyos kultúrákban ezt az időszakot a nők intimitást nyújtó elvonulásban, támogató női körben töltötték. De a méh a menopauza után sem válik terméketlenné, csak átlényegül: a benntartott holdvér bölcsességgé válik bennünk.

A kollektív női energiát és szakrális erőt évezredek óta elnyomják, elutasítják és visszaélnek vele. Sok nő hordozza még most is az anyja, nagyanyja, női ősei fájdalmát és bűntudatát. Egyesek a múlt életek sebeit érzik, vagy ebben az életükben éltek meg olyan traumatikus élményeket, melyek blokkolják az örömüket és boldogságukat, és elzárják őket női erejüktől. Testünk hatalmas mennyiségű blokkolt energiát képes tárolni, melynem felhalmozódása idővel a lelki egyensúly kibillenéséhez, később testi tünetek kialakulásához vezet. A Sejtemlékezet megőrzi az összes traumát, ám a memória nem érzékeli az időt, a teret és nem tesz különbséget a trauma formái (fizikai / rejtett bántalmazás / képzelet / álom…) között. Ugyanígy hordozza az összes férfi lenyomatát, akikkel valaha intim kapcsoltba kerültünk. Ezért az öntisztulás mellett szükségünk van méhünk tudatos tisztítására és töltésére is, a negatív asszonysorsi mintázatok (egyéni / generációs / kollektív nemzeti / kollektív földi női lenyomatok) feltárásával és kioldásával.

Ahogy gyógyítjuk a méhet, egyensúlyba kerülünk önmagunkkal és a világgal. Egyúttal gyógyítjuk az édesanyánkat, és az őseink összes nemzedékét. Ezzel kifejezzük a hálánkat az életükért, és azért, hogy életet adtak, és megszabadulunk mindattól a fájdalomtól, szenvedéstől és traumától, melyet nemzedékek óta hordoztunk és adunk tovább, sokszor tudattalanul. Ez a legnagyobb ajándék, amit a nők adhatnak önmaguknak, a szeretteiknek, az őseiknek és egymásnak. És ahogyan változunk, úgy változik minden körülöttünk.

Ne feledjük, hogy minden élettapasztalat, akár felemelő, akár fájdalmas, gazdagítja a lelket és előre viszi a fejlődést!

Kép: Karacsony Luca – @luca.creationss

Az érzelmi agynak vagy mandulamagnak is nevezett amigdala a szív után másodikként kialakuló szervünk, a stresszemlékeink őrzője. Az emlékeinket az események által kialakuló érzéseink szerint csoportosítva tárolja, és bizonyos veszélyesnek ítélt helyzetekben e szerv üzenetei alapján a szervezetünk stresszreakciót indít be.

Az amigdala számára nem létezik az idő és a tér, nem számít, hogy az adott érzelmet valós vagy vélt, esetleg álombeli esemény váltotta-e ki bennünk.

A stresszhelyzet a szervezetben fiziológiai változásokat okoz, a tudatosság és a racionalitás helyét átveszi az ösztönösség, és csak a túlélés számít. Ha elönt minket a félelem, menekülőre fogjuk, ha eláraszt a düh, támadunk, ha pedig nem tudjuk elsőre felmérni az erőviszonyokat, döntésképtelenné válunk, és egyetlen pillanat alatt képesek vagyunk lefagyni.

Akár öröklött, akár tanult félelmi reakcióról van szó, elmondhatjuk, hogy ami bizonyos esetekben a túlélésünk záloga, máskor kifejezetten kellemetlen helyzetekbe sodor minket. Sokszor követünk olyan mintákat, amik egykor megoldást jelentettek a problémákra, mára azonban elavultak, és ha nem kapcsolnának be az ösztönös viselkedéseink, képesek lennénk meghaladni őket.

Az egészségi állapotunk, életünk különböző területein átélt kudarcaink és sikereink, az életminőségünk nagyban függ a tudatosságunk mértékétől. A Te életedben ki a főszereplő? Öntudatlanul sodródsz, vagy magad irányítasz?

Japánban a törött tárgyakat aranyporral elkevert ragasztóval javították. A repedések és a javítások által így a tárgy mégérdekesebbé és értékesebbé vált. Emlékezz erre, amikor úgy érzed, benned törött el valami!

Forrás : http://www.japanspecialista.hu/…/kintsugi-hogy…/

Epikurosz és követői a legnagyobb örömöt a szenvedés hiányaként határozták meg. Az öröm maga „a szervezet szabadsága a fájdalomtól, illetve szabadság a lélek zűrzavarától”.

A hedonizmus (élvezet) filozófiája szerint üdvös az öröm mértékét növelni, és a szenvedés mértékét minimalizálni.

Az én életemben az öröm érzés egy iránytű, ami segíti a fókuszomat az arra érdemes dolgokon tartani.

Mi okoz nekem örömöt és miért? Mi nem okoz örömöt és miért nem? Hogy tudnám az adott pillanatban megtalálni az örömömet? Hogyan tudnám az adott pillanatot örömtelivé varázsolni?

Legyen az életünk örömteli pillantok láncolata! Mi lenne, ha azt mondanám, hogy az egész csak döntés kérdése?

Kép: Karácsony Luca – @luca.creationss

A szót a pszichológia tudományában először Carl Gustav Jung kezdte használni azokra a helyzetekre, amikor döbbenten tapasztaljuk, hogy több, látszólag egymástól független dolog mintegy „véletlenül” egyszerre történik vagy ismétlődik és valamiféle megmagyarázhatatlan módon összefüggésben áll egymással, annak ellenére, hogy ez lehetetlennek gondolnánk.

De mit is jelent valójában az, hogy véletlen? Nem azt, hogy valami random, ok-okozati összefüggések nélkül történik, hanem azt, hogy mi, akik megtapasztaltuk, nem véltük, hogy megtörténhet.

Jung szerint a szinkronicitás, illetve az, ahogy a szemünk rányílik erre a jelenségre, a spirituális ébredés alapvető eleme. Segít felismernünk egyrészt azt, hogy mindennek a kiindulópontja bennünk gyökerezik, másrészt, hogy kapcsolatban állunk az Univerzummal, sőt, annak elválaszthatatlan elemei vagyunk.

Erről ír James Redfield A mennyei prófécia című könyvének első felismerésével kapcsolatban:

„Újfajta tudatosodás megy végbe az emberi kultúrában. Ezt az ébredést az hozza létre, hogy eléri a kritikus tömeget azoknak az embereknek a száma, akik életüket spirituális kibontakozásnak tekintik – olyan utazásnak, amelyben rejtélyes véletlenek az útjelzők.”

Életünk traumái összefüggnek egymással. Ami volt, s elmúlt, túl vagyunk rajta.

A múlt eseményeit nem tudjuk átírni, de az azokkal kapcsolatos gondolatainkat és érzéseinket igen. A szégyen, az ellenállás, panasz, düh, bánat, félelem nem kell, hogy életünk végéig velünk maradjanak.

A gyógyulás folyamatában kulcsfontosságú a változás iránti elköteleződés kérdése.

~Készen állunk-e arra, hogy felszabadítsunk önmagunkat?

~Megvan-e a cél, ami biztosítja a kitartást?

~Választjuk-e a szembenézést, az elfogadást, feloldjuk-e a haragot és bűntudatot, kovácsolunk-e erényt a tapasztalatainkból?

~Hajlandóak vagyunk-e áldozni érte?~Keresünk-e hozzá támogatókat és elfogadjuk-e a támogatást?

A változás nehéz, a változás munka, a változás fáj. Mert a változás elengedés, gyász, a bizalom és a hit próbája. A változás alászállás és feltámadás.

Ugyanakkor a változás egy vállalás, a választás szabadsága, erő, bátorság, felelősségvállalás.

Óhajtod? Akarod? várod? Vonzod? Átérzed? Hálás vagy érte?

„Ha az emberi elme struktúrái változatlanok maradnak, akkor végül újra és újra alapvetően ugyanazt a világot, ugyanazokat a gonoszságokat, ugyanazt a működészavart teremtjük újra.”

Eckhart Tolle

„Abban a pillanatban, amikor úgy döntünk, hogy többé nem ugyanúgy gondolkodunk, nem ugyanúgy cselekszünk, vagy nem ugyanazon érzelmek alapján élünk, kényelmetlenül fogjuk magunkat érezni. És abban a pillanatban amikor kényelmetlenül érezzük magunkat, beléptünk a változás folyójába.”

Dr. Joe Dispenza

Kép: Thea Weller – A Főnixmadár (Peter Orban & Ingrid Zinnel – Symbolon)