A szót a pszichológia tudományában először Carl Gustav Jung kezdte használni azokra a helyzetekre, amikor döbbenten tapasztaljuk, hogy több, látszólag egymástól független dolog mintegy „véletlenül” egyszerre történik vagy ismétlődik és valamiféle megmagyarázhatatlan módon összefüggésben áll egymással, annak ellenére, hogy ez lehetetlennek gondolnánk.
De mit is jelent valójában az, hogy véletlen? Nem azt, hogy valami random, ok-okozati összefüggések nélkül történik, hanem azt, hogy mi, akik megtapasztaltuk, nem véltük, hogy megtörténhet.
Jung szerint a szinkronicitás, illetve az, ahogy a szemünk rányílik erre a jelenségre, a spirituális ébredés alapvető eleme. Segít felismernünk egyrészt azt, hogy mindennek a kiindulópontja bennünk gyökerezik, másrészt, hogy kapcsolatban állunk az Univerzummal, sőt, annak elválaszthatatlan elemei vagyunk.
Erről ír James Redfield A mennyei prófécia című könyvének első felismerésével kapcsolatban:
„Újfajta tudatosodás megy végbe az emberi kultúrában. Ezt az ébredést az hozza létre, hogy eléri a kritikus tömeget azoknak az embereknek a száma, akik életüket spirituális kibontakozásnak tekintik – olyan utazásnak, amelyben rejtélyes véletlenek az útjelzők.”
