Az érzelmi agynak vagy mandulamagnak is nevezett amigdala a szív után másodikként kialakuló szervünk, a stresszemlékeink őrzője. Az emlékeinket az események által kialakuló érzéseink szerint csoportosítva tárolja, és bizonyos veszélyesnek ítélt helyzetekben e szerv üzenetei alapján a szervezetünk stresszreakciót indít be.
Az amigdala számára nem létezik az idő és a tér, nem számít, hogy az adott érzelmet valós vagy vélt, esetleg álombeli esemény váltotta-e ki bennünk.
A stresszhelyzet a szervezetben fiziológiai változásokat okoz, a tudatosság és a racionalitás helyét átveszi az ösztönösség, és csak a túlélés számít. Ha elönt minket a félelem, menekülőre fogjuk, ha eláraszt a düh, támadunk, ha pedig nem tudjuk elsőre felmérni az erőviszonyokat, döntésképtelenné válunk, és egyetlen pillanat alatt képesek vagyunk lefagyni.
Akár öröklött, akár tanult félelmi reakcióról van szó, elmondhatjuk, hogy ami bizonyos esetekben a túlélésünk záloga, máskor kifejezetten kellemetlen helyzetekbe sodor minket. Sokszor követünk olyan mintákat, amik egykor megoldást jelentettek a problémákra, mára azonban elavultak, és ha nem kapcsolnának be az ösztönös viselkedéseink, képesek lennénk meghaladni őket.
Az egészségi állapotunk, életünk különböző területein átélt kudarcaink és sikereink, az életminőségünk nagyban függ a tudatosságunk mértékétől. A Te életedben ki a főszereplő? Öntudatlanul sodródsz, vagy magad irányítasz?
