„A bennünket körülvevő és segítő fizikai erőkön kívül két alapvető spirituális erő létezik mellettük: egy angyal és egy ördög. Az angyal mindig oltalmaz minket, ez isteni adomány – nem szükséges szólítani. Angyalod arca mindig látható, amikor a világra szép szemmel tekintesz. Ő az a kis patak, a mezőn dolgozó földművesek, a kék ég. Az az öreg híd, amely megkönnyítette az átkelést a vízen, és amely magán viseli a névtelen római legionáriusok keze nyomát, ebben a hídban is benne van az angyalod arca. Nagyapáink védangyalként, őrangyalként, oltalmazó angyalként ismerték…
Az ördög is angyal, de szabad, lázadó erő. Jobban szeretem Hírnöknek nevezni, ha már egyszer ő a fő láncszem a világ és közted lévő kapcsolatban. Az antikvitásban Mercurius, Hermész Triszmegisztosz, az Istenek Hírnöke jelenítette meg. Működése egyedül a materiális síkon érvényesül. Jelen van a templom aranyában, mivel az az arany a földből származik és a föld az ő birodalma. Jelen van a munkánkban és a pénzhez való viszonyunkban. Amikor szabadjára engedjük, hajlamos szétszéledni. Ha üldözzük, elveszítjük mindazt a jót, amelyet mindig kész megtanítani nekünk, mivel nagyon jól ismeri a világot és az embereket. Amikor az ereje bűvkörébe kerülünk, birtokba vesz bennünket, s eltávolít minket a Nemes Harctól. Így hát az egyetlen mód, hogy megküzdjünk a mi Hírnökünkkel, az, ha elfogadjuk barátunknak. Meghallgatjuk a tanácsait, kérjük a segítségét, amikor szükséges, de soha nem hagyjuk, hogy ő diktálja a szabályokat. Épp ezért nagyon fontos, először is, hogy tudd, mit akar, és másodszor, hogy ismerd az arcát és a nevét.”
Paolo Coelho: A zarándoklat
