Mindannyian rendelkezünk önmagunk meggyógyításának erejével és felelősségével; azzal a képességgel, hogy saját magunk orvosságos embere vagy asszonya legyünk. A létezés, a szeretet, a tudás, a látás és a gyógyítás erőinek felébresztése énünk valamennyi kiterjedésében és szintjén ránk váró, soha véget nem érő munka. Az ütemek és az érzelmek teljes sorozatának felfedezése, a helyzetünkre és az énünkre való rálátás, a szellem energiaszintjeinek bejárása – mind-mind be kell épüljön a mindennapi életünkbe…
Az énhez nem egyenes út vezet. Egymásba átalakuló, egymáshoz kapcsolódó körök, szakaszok és hullámok sorozata az. A ritmusok, az érzelmek, a szexuális hullámok, az életszakaszok, az őstípusok, a tudati szintek szoros összefüggése. A születés szakaszának, az anyának, a testnek, a félelemnek, a tunyaságnak, az áramlásnak
egymással való kapcsolata. Ugyanígy a halál szakaszának, a világegyetemnek, a szellemnek, a nyugalomnak, az együttérzésnek, az ihletettségnek, a cölibátusnak és a gyógyításnak egymáshoz fűződő viszonya.
Ezek az energiák benned egyesülnek. A legmélyebb központodban te magad vagy a nyugvópont. Te vagy a ritmus a mozdulatlanság mögött, az érzelem az együttérzés mögött, a szexuális energia a cölibátus mögött, az életerő a halál mögött, a rezgés az ihletettség mögött. Te vagy a mozgó középpont.
„A forgó világ nyugvópontjában,
létezik a tánc.
E pont nélkül,
a megnyugvás nélkül
nem lenne tánc,
pedig csak a tánc létezik.„
T. S. Eliot
