A düh a legprimitívebb természetes válasz, ha úgy érezzük, hogy le akarnak dominálni, ha valamilyen módon megtámadtak vagy manipulálni akarnak bennünket. És végső soron minden egyéb negatív érzelem (akár kifelé, akár befelé irányul) a dühhöz kötődik, ide vezethető vissza.
A dühöt a helyzetértékelésből adódó gondolataink, ítéleteink szülik és nagyon is fontos szerepe van, ám hogyha nem vagyunk képesek kezelni, vagy a hiedelmeink szerint nem helyes / nem biztonságos kifejezni és elfojtjuk, akkor idővel testi tünetként fogjuk megtapasztalni.
A megbocsájtás nem más, mint semlegessé válás, a világ hatásainak megszüntetése. A minket emésztő düh elengedéséről szól, mely által felszabadítjuk magunkat a múltunk terhei alól. Sok esetben tudat alatt ragaszkodunk a fajdalmunkhoz, mint egy sérelmeinket igazoló mementóhoz, ezért fontos leszögezni, hogy a megbocsájtás semmiképpen sem jelenti a minket ért sérelmek jóváhagyását!
Amikor képessé válunk elfogadni a történteket és azért már nem hibáztatunk sem mást, sem önmagunkat, meggyászoljuk és elengedjük a megváltoztathatatlant, visszatalálunk a belső békénkhez, és a fájdalmainkat erőforrássá alakíthatjuk át, visszanyerve ezzel az irányítást az életünk felett.
A folyamat első lépése felismerni és elfogadni a valódi érzéseinket. És rendben van, ha mindehhez időre / külső segítségre van szükségünk.
„A harag, az erőszak destruktív erők, és azért jelennek meg, mert hiányzik a kreativitás. Ezeket nem szabad elfojtani. Sőt, elő kell segíteni a felszínre törésüket, hogy megszabadulhass tőlük. Ha a harag és az erőszak elpárolgott belőled, akkor megjelenik e destruktív erők ellentéte – hirtelen ráébredsz, hogy ott van a csönd, a szeretet és az együttérzés. Ezeket nem kell hosszú, fáradságos munkával megvalósítanod magadban, ezek mindig is ott voltak benned. Ez éppen olyan, mint a kis hegyi patak, ami a sziklák alatt csörgedezik. Lökd félre a köveket, és egyszerre ömleni kezd majd a víz. A szeretet, a szerelem egy ilyen patak benned, a harag pedig a kő. Csak félre kell löknöd a köveket. Te azt hiszed, hogy csak úgy tudod félredobni, hogy egyúttal hozzá is vágod valakihez. De épp ez az, amit én tanítok: hogy hogyan kell odébb dobni a köveket anélkül, hogy eltalálnál vele bárkit is. Mert úgy is félre lehet lökni, hogy közben senkit nem bántasz vele, és ha ez sikerül, az mindenkinek a hasznára fog válni. „
Osho: Tantra
Kép: Karácsony Luca – @luca.creationss
