A pók-ól egy börtön: tehetetlenség, kilátástalanság, kiszolgáltatottság. Gondolati hálóinkban vergődve rostokolunk egy sötét, beszűkült térben. Az őr-dög a tüzes harag, amelyre végső soron visszavezethető minden alacsony rezgésű érzés és gondolat. Haragszom, mert félek, haragszom, mert menekülni akarok, haragszom a világra és haragszom önmagamra. Minden, ami nem-szeretet, minden ellenállás a pokolban tart. És ez egy hatalmas csapda, mert bármit is tennél ellene, csak egyre jobban beleragadsz.
Mi lenne, ha letennéd a küzdelmedet? Állj meg most, csak egy pillanatra, s ne mozdulj, hallgass! Csak lélegezz és figyelj!
Vedd észre, hogy nincs más: te tartod függésben saját magadat! És ami feloldozhat, az nem a gyűlölet tüze, hanem a szeretet tüze, az elfogadás és a megbocsájtás folyamata.
Fogadd el, hogy az út része minden hiba, minden kudarc és veszteség, része az elbizonytalanodás, része a fájdalom, a megrekedés, és az átalakulás, mely azután szükségszerűen a fény felé vezet! Üdvözöld a dualitás és a végesség adta tapasztalatokat az életedben, szeresd át a világodat és öleld magadhoz minden arcodat, azt is, aki szenved, és azt is, aki a szenvedőt a szenvedésben tartja. És ha ezt megtetted, szabad akaratodból dönthetsz úgy, hogy feloldozod önmagadat. A megbocsájtás kegyeleme által visszanyered a szabadságodat.
Az áldozatiság, a bűnhődés és a megfelelések ideje lejárt. Ne akarj megfelelni önmagadnak se, csak engedd meg, hogy legyen úgy minden, ahogy éppen van!
Midanyiunkak megvan a maga keresztje – közhely? A közhelyek olyanok, mint egy haiku, egyszercsak kibontják magukat és rájössz, hogy mély bölcsességet hordoznak.
Játsszuk ma azt, hogy akárkivel is találkozol, megpróbálod elképzelni, milyen lehet a bőrében! Nézd úgy az embereket, mint egy-egy film főszereplilőit, lásd meg a felszín alatt a történeteket! Lennél-e a helyükben, akár csak egyetlen napra? Mit tudnál kezdeni a vállalásaikkal, akadályaikkal, kísértéseikkel, próbatételeikkel?
Azután nézz vissza egy pillanatra a saját sorsodra: ha bármi is másképp történt volna, most nem lennél itt. Magadhoz tudod-e ölelni a testedet, a lelkedet, a gyökereidet, a múltad pillanatait? El tudod-e fogadni, hogy minden pontosan akkor és úgy történt, ahogy kellett, és minden éppen úgy jó, ahogy van?
Érzed-e, hogy különleges vagy és egyedi helyed van ebben a világban?
Fordítsd az arcod a nap felé és engedd, hogy megsimogasson, ahogyan mindenre és mindenkire egyformán süt és lélegezz: kapcsolódj a mindenséghez!
Kívánom, hogy a Vízöntő ereje hozza el számodra a szellemi felszabadulást, ami továbhullámzik majd minden síkra!
Áldással
