Életünk traumái összefüggnek egymással. Ami volt, s elmúlt, túl vagyunk rajta.
A múlt eseményeit nem tudjuk átírni, de az azokkal kapcsolatos gondolatainkat és érzéseinket igen. A szégyen, az ellenállás, panasz, düh, bánat, félelem nem kell, hogy életünk végéig velünk maradjanak.
A gyógyulás folyamatában kulcsfontosságú a változás iránti elköteleződés kérdése.
~Készen állunk-e arra, hogy felszabadítsunk önmagunkat?
~Megvan-e a cél, ami biztosítja a kitartást?
~Választjuk-e a szembenézést, az elfogadást, feloldjuk-e a haragot és bűntudatot, kovácsolunk-e erényt a tapasztalatainkból?
~Hajlandóak vagyunk-e áldozni érte?~Keresünk-e hozzá támogatókat és elfogadjuk-e a támogatást?
A változás nehéz, a változás munka, a változás fáj. Mert a változás elengedés, gyász, a bizalom és a hit próbája. A változás alászállás és feltámadás.
Ugyanakkor a változás egy vállalás, a választás szabadsága, erő, bátorság, felelősségvállalás.
Óhajtod? Akarod? várod? Vonzod? Átérzed? Hálás vagy érte?
„Ha az emberi elme struktúrái változatlanok maradnak, akkor végül újra és újra alapvetően ugyanazt a világot, ugyanazokat a gonoszságokat, ugyanazt a működészavart teremtjük újra.”
Eckhart Tolle
„Abban a pillanatban, amikor úgy döntünk, hogy többé nem ugyanúgy gondolkodunk, nem ugyanúgy cselekszünk, vagy nem ugyanazon érzelmek alapján élünk, kényelmetlenül fogjuk magunkat érezni. És abban a pillanatban amikor kényelmetlenül érezzük magunkat, beléptünk a változás folyójába.”
Dr. Joe Dispenza
Kép: Thea Weller – A Főnixmadár (Peter Orban & Ingrid Zinnel – Symbolon)
